Erotikus verseim

Gyere, várlak...

Lágyan Az ágyam Közepébe löktél, Majd csak ezután öleltél, Nem ellenkeztem. Nekem is ehhez volt kedvem. Minden ízemben remegtem… Blúzom alatt a dombjaim remegve esdekeltek, Tüdőmből feltörő kéjes hangok énekeltek, Ajkaim résnyire nyitva, nedvesen vártak, A bármelyik pillanatban elcsattanó csókra vártak. Szemtelen szemedbe nevettem, Melltartóm egy pillanat alatt levettem, S mezítelen felsőtesttel előtted hevertem, Oh, én […] Tovább

Ruhátlan

Ujjaimmal leveszem blúzom, Testedet határozottan magamhoz húzom, Érzem mellkasomon szíved hevesen ver, Érzem vágyódó karjaid, ahogy átölel, És adja a parancsot, hogy bennem kell lenned, igen; én is így érzek, mármint ehhez kedvet Kaptam közeledben, akarlak, minden porcikádat, Már előre bevetettem a puha ágyat, Hogy nyugodtan táncra keljünk, S a kéj dallamára, élesen énekeljünk. A […] Tovább

Combtövem...

Comtövem. Ölem. Szemem, ajkam, Súgd meg mit szeretnél, Na, mondjad; halkan. Álmaid én mind valóra váltom, Hisz’ én is rólad álmodom folyton. Combtövem, Hol kezdődik forrongó ölem, Neked adom, hogy lehelj rá csókokat, Amennyit csak bírsz, jó sokat. Combtövem, mi izom és háj, Na ne mondd, hisz’ csupa asszonyi báj. Szerelmem és vágyam, S a […] Tovább

Dallamaiban remegett meg lelkem...

Dallamaiban rengett meg lelkem; Hangja körül ölelt engem, Majd erős karmaival mélyen szántó sebet hagyott, Annyira éget a varr, magányos vagyok. Felhőm eltakarja a vakító égitestet, Nem érzem magamban azt a régi erőt, s kedvet, Mitől végtagok nélküli lelkem szárnyra kélne, Óh, Istenem! Csak a zuhanástól ne félne… Átölel ismét a hang, s a megakadt […] Tovább

Amikor az asztal táncra kél...

Reszketett, fázott a lelkem, mégis az öröm tükröződött rajta, Darabjait most nem a fájdalom, a magány könnye marta. Magában, csendesen figyelt, engedte, hogy a szenvedély ölelje, Sétált az utcán, sárba lépve; vágyakkal telve. Az asztal táncra kélt, lüktető, szerelmes táncra… Egyet lassan előre, egyet szépen hátra. Csend vette körül, e némaságot csak Ohm törvénye törte […] Tovább

Mellem nem lóg...

Még a puha, meleg volt az ágyam, Amikor ajkad játszott ajkaimmal, lágyan… Teljesítetted minden vágyam, Ah, mindened engem ölelt, mindened láttam… Izmos, erős karod, feszülő lábad, Áh, megint ütemesen, táncra perdítettük az ágyat….  Csók, Bók, Óg- móg, Mellem nem lóg, A kezed feszülő mellemen volt. Áh, a reggeli csalogány nekünk dalolt… Ajkad, mind méhek kaptára; […] Tovább

ah, az emberi test!

Álmatlanul hánykolódtam ágyamban, párnáim között, Mivel lelkem minden kis szeg- zugába bizonytalanság költözött…Szemem, mikor nem rég kinyitottam,Eszembe jutott a csók, mit nem is oly’ rég loptam… Ah, ez emberi test, melyben élek,Melyben nyughatatlan feszeng e nyomorult lélek,Mennyire fáradt, gyűrött ma reggel,Mit kezdjek fáradt testemmel? Szemeim kinyitottam, de álmom retinámba égett,Nem tudom törölni azt a millió képet,Mit pihenésem […] Tovább

Hol van az én emberem?

Tenyerem vonalait kémlelem, Gondolatban tested a magaméhoz képzelem… Mint egy bimbózó rózsa, Mint, amikor már éppen nyílna- Úgy érzem magam, Nyiladozni készülök, sietve, hangtalan. Oly’ nagy izgalom vesz erőt rajtam, Hogy ijedtemben arcom tenyerembe takartam… Mellem megfeszülve érintésre vágyódik, Áh, ez izgalom már más szemeknek is látszódik, Hogy bennem valójában mi is játszódik. Vágyaim, mint […] Tovább

Fenekemen....

Fenekemen még érintésed nyoma, Oh, testem volt nem rég tested otthona, Gyengéden csókoltam ajkadat, szopogattam, Ismét azt csinálom, de most csak gondolatban. Szemeid fürkésztek izzó szememben, Nem is lehet ezt szerintem szebben, Csak így, ahogyan Te azt csináltad, Minden porcikámat szeretted, imádtad. Gyűrött az ágy, a párna, a paplan, Nem érdekelt semmi abban a pillanatban, […] Tovább

Öled pajkos játéka

Szemeimben ég a tűz, szerelmesen révedek, Nem vagyok már tétova, érzem: nem tévedek. Ajkaimon forró csókjai nyoma, testem őrzi illatát, Oh, engem most, ebben a pillanatban is a vágy ringat át A másik partra, hol még ezidáig nem jártam, Nem fürödtem, lubickoltam még ily’ heves vágyban, Mit öled pajkos játéka tett velem! Oh’, én igenis […] Tovább

Elvetted tőlem megérdemelt kéjedet...

Csonkított ma is szerelmed, Elvetted tőlem megérdemelt kéjedet. Neked dobtam hangtalan nyögések között, Miközben erőtől duzzadó öled lökött Még egyet… Egy nagyot, kincsemet ölelő Combjaim között. Megőrülök, minden gondolatomban Mélyen benne csücsülsz, S én, a testemen hagyott nyomokban Látom miként testemen hegedülsz, Megszólaltatva hangszered Istenünk legszebb dallamát játszva A szerelmes játékod az arcomon viszont látva… […] Tovább

Fehér ruhás prostinak öltözött...

Érzékeim mind megfeszülve, lágyan reagálnak tiéidre, Érzem, hogy mindig; mindig emlékezni fogok erre az éjre… Oh, ahogyan, amiként tested táncot rop enyémmel, Nem törődve semmivel, semmivel, csak az eredménnyel, A mindent felülbíráló, kényes, forró, izgató, nyugtató kéjjel! Mindenem lázban égett ez idáig, eddig! Nem tudom mi volt velem, Oh, ha te tudnád milyen súly volt […] Tovább

A férfi

A férfi. Ránézek, s egy perc alatt döntök, Szerelem lehet, vagy a nyakába öntök Valami folyékony állagút, Vagy slaggal áztatom, hisz’ ott a kút. A férfi. Tenyetunya maszlag, Nő nélkül mégsem maradhat, Egyedül csak egy dákó, golyóval, Jó lenne neki akár egy lotyóval Is, Kis hamis. Asszonynak a kevésbé szépet akarja, Vagy ha az, akkkor […] Tovább

Magamban találtalak Téged...

Libabőr fut végig minden ízemen Nyálam nyelvemmel ajkamon ízlelem, Illatom, testem szokatlan szaga, A gyűrött ágy, az emlék, az együtt töltött éjszaka. Álomnak tűnt csupán, Miről csak álmodoztam aznap délután… Lágyékomban a gondolatra forróság támadt, S csak Veled tudtam csitítani a vágyat, Oh, Jaj, de tud égetni egy ócska kis emlék! Ilyenkor mintha nem is […] Tovább

Végre önmagad lehetsz

Lázas a test,     Fantáziám nem rest     Tüzes gondolataim fehér falra festeni,     A fantázia… Oh… Igen az engedi     A piszkos fantáziát szárnyalni,     Nem kell előtte és utána ágyalni,     Nem kell könyörögni, várni a Társra,     Nem is vágyik a fantázia Másra,     […] Tovább

Azon az éjjelen

Izgatottan tárom szét combjaim, Neked adom, ajándékozom magam, A még ki nem zöldüllt lombjaim, S megfeszített testem hangtalan. Lázam, mi forrong mindenemben, mérhetetlen. A csillogás, a vágy ott van tüzesen fénylő szememben. Akarom az érzést, minden érzéki sejtedet, De ezt már mondanom sem kell, hiszen régóta sejtheted, Tudhatod, végtére is nem titok, nem titkolom, Hogy […] Tovább

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!