ah, az emberi test!
Álmatlanul hánykolódtam ágyamban, párnáim között, Mivel lelkem minden kis szeg- zugába bizonytalanság költözött…Szemem, mikor nem rég kinyitottam,Eszembe jutott a csók, mit nem is oly’ rég loptam… Ah, ez emberi test, melyben élek,Melyben nyughatatlan feszeng e nyomorult lélek,Mennyire fáradt, gyűrött ma reggel,Mit kezdjek fáradt testemmel? Szemeim kinyitottam, de álmom retinámba égett,Nem tudom törölni azt a millió képet,Mit pihenésem […] Tovább

Legutóbbi hozzászólások