Hagyom, hogy ajkaid hűs csókjai hergeljenek újabb menetelésre,
Hiszen, ha már szemembe nézel, én már vágyom a kéjre…
Emberekként tudatunkba vésett álomképek…
Valósítsuk meg mindet egytől- egyig, kérlek…
Lakatomhoz csak a Te kulcsod illik, dugd hát be gyorsan,
S harsanjon már végre az édes, vágy hangján zenélő szólam,
Melyben halk, lehelet finom nyögéseink között,
Leginkább belém a te öled lökött.
Majd, mikor a szent pillanatban,
Mi ki nem fejezhető szavakban,
Megfürödhetek benned végre Nő alakban…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: