Levenni, eltenni, sötétben szeretni…

Keresni, nevetni, adni, kapni.

Eggyé válni,

Ágyban hálni,

Mindig várni,

Veszekedni,

kiabálni.

Sóhajtva szeretni,

Ágyamban, egyedül, testedet keresni.

Ablakra lehellni,

Poharat leverni,

Marni, szorítani, ölelni,

Maradni, menni,

Ordítva kérlelni.

Érteni, gyónni,

Némán tűrni, vagy szónokolni.

Könnyeim párnában elrejtve,

Mégis, mégis, olykor nagyon szeretve

Fáj, lázas a lelkem,

Nyugalmam nem leltem,

lázadón nézek a tükörbe,

De a tükör koszos és görbe.

Fájdalom hasít mellkasomba,

Nem tarthatlak már karomba.

Ajkam csak szóra nyílik, vagy harapásra,

Nem szabad gondolnom sem a vágyra,

Te se gondolj erre a Nőre, Lányra,

A simogatásra, a csókokra: vadakra, lágyra…

Kapom,

Adom,

Valami hiányzik nagyon.

Nagyon!

Vajon milyen a szó, ha nem mondom meg neked?

Vajon Te érzed, tudod, mit érezhetek?

Vajon a gesztenye belseje mindig puha,

Milyen is ,amikor egy nőn nincsen ruha?

Milyen a könny, mi nem hullik soha,

Miért ostoba?

Ki az ostoba?

Üres most a szoba.

Négy sarkában a kör rajzolódik,

A ruhánk, mi szennyes éppen mosódik…