Öled pajkos játéka
Szemeimben ég a tűz, szerelmesen révedek,
Nem vagyok már tétova, érzem: nem tévedek.
Ajkaimon forró csókjai nyoma, testem őrzi illatát,
Oh, engem most, ebben a pillanatban is a vágy ringat át
A másik partra, hol még ezidáig nem jártam,
Nem fürödtem, lubickoltam még ily’ heves vágyban,
Mit öled pajkos játéka tett velem!
Oh’, én igenis minden pillanatát élvezem
Annak, mikor eggyé lehetek veled,
Élvezem minden pillanatát, s csak úgy, az életet…
Nem tudom már nem szemed látni lehunyt pilláim mögött,
Én most csak hebegek, habogok, mindent köszönök.
Mily’ csodás az emberi test,
Nem volt rest,
Ki megteremtette egykoron,
S nem volt szégyenlős, ki csókolta Őt homlokon…
Megihlethette rendesen,
Hisz’ tudta is, hogy mit kell majd nedvesen
Tartani,s ezt senki nem fogja másnak bevallani,
Csak szemlesütve eltűrni, miként hallja a csucsogást,
Mint Niagara- vízesésnél a zubogást.