Tenyerem vonalait kémlelem,
Gondolatban tested a magaméhoz képzelem…
Mint egy bimbózó rózsa,
Mint, amikor már éppen nyílna-
Úgy érzem magam,
Nyiladozni készülök, sietve, hangtalan.
Oly’ nagy izgalom vesz erőt rajtam,
Hogy ijedtemben arcom tenyerembe takartam…
Mellem megfeszülve érintésre vágyódik,
Áh, ez izgalom már más szemeknek is látszódik,
Hogy bennem valójában mi is játszódik.
Vágyaim, mint hajó a tengeren,
Hullámokat ver, nyomot hagy maga után,
Eh, hol van az én emberem?
Nézek magam körül, kicsit bután.
Majd eszembe ötlik egy játék,
Hisz’ az élet mégiscsak egy gyermekded Ajándék…
Számolni kezdem a perceket, majd a csempét,
A mozdulatlan tárgyakat, csináltam már ezt nem rég,
Így hessegetve el a bennem zajló vágyakat, izzó tüzet,
Oh’ ez olyan, mint meggyőzni egy fiatal szüzet
Arról, hogy ne izzon benne a megismerés iránti csillapíthatatlan,
Izzó, kéjes, lángoló vágy,
Hogy ne hívja, mint szirének éneke a megvetett pihe-puha ágy….
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: