Lágyan
Az ágyam
Közepébe löktél,
Majd csak ezután öleltél,
Nem ellenkeztem.
Nekem is ehhez volt kedvem.
Minden ízemben remegtem…
Blúzom alatt a dombjaim remegve esdekeltek,
Tüdőmből feltörő kéjes hangok énekeltek,
Ajkaim résnyire nyitva, nedvesen vártak,
A bármelyik pillanatban elcsattanó csókra vártak.
Szemtelen szemedbe nevettem,
Melltartóm egy pillanat alatt levettem,
S mezítelen felsőtesttel előtted hevertem,
Oh, én úgy akartalak Szerelmem.
Minden sejtem e csendes kéjért imádkozott,
“Itt fekszem, gyere, várlak, izgatott vagyok!”
Nem kellettek szavak,
Hangok nélkül is hallottalak,
Ajkaid csókjai meséltek nekem,
Kezeid rajzolva jeleztek melleimen.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: