Csonkított ma is szerelmed,
Elvetted tőlem megérdemelt kéjedet.
Neked dobtam hangtalan nyögések között,
Miközben erőtől duzzadó öled lökött
Még egyet… Egy nagyot, kincsemet ölelő
Combjaim között.
Megőrülök, minden gondolatomban
Mélyen benne csücsülsz,
S én, a testemen hagyott nyomokban
Látom miként testemen hegedülsz,
Megszólaltatva hangszered
Istenünk legszebb dallamát játszva
A szerelmes játékod az arcomon viszont látva…
Kívánlak. Mindig is éreztem magamban a kedvet,
S eljött a nap, mikor Te megengedted,
Hogy én is játszhassam a dallamot fehér bőrödön
Akkor költözött lelkembe a legfőbb öröm.
Szeretőm akkor lettél
E szavakon akkor is csak nevettél-
Csókjaid arcomra, testemre csak óvatosan hintve
Egybeforrott lelkünk zárdája, teste.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: