Egy férfi és egy nő…
– Mögé lépve, vállaihoz közel hajolva,
A vágyódás hajóján a parthoz hajózva,
Mezítelen hátát érintve mégis,
Vérbő dárdává duzzad az addig csak lógó pénisz.
Így látja Ő, ez az Ő szemével érzett izgalom,
Nem érzi akkor, hogy lelkemben ott a fájdalom.
– Mögém lépett, közel hajolt meztelen vállaimhoz,
Mikor ezt csinálja, mindig oly’ izgalomba hoz.
Ezt követően, gyengéden a hátamat cirógatta,
Majd vágyódó ölét velem hirtelen megosztotta.
Egy férfi és egy nő, az ablaknál ruhátlan állnak,
Az izgalomtól hevesebb szívük; tovább nem várnak.
Engednek a kéjnek, a vágy adta igazságnak,
Akkor éjjel ők bizony együtt hálnak.
Az ablak előtt a zajos világ minden mozzanata,
De ez a két fiatalt vágyódó kedvében nem zavarja,
Csak egymásért, egymásnak élnek az adott pillanatban,
S szerelmük érződik minden kéjes mozdulatban.
